Mindennapi tevékenységeink szokásainkon alapulnak: reggeli előkészületek, iskola/munkahely, délutáni és esti foglalatosságaink. Amit legtöbbször teszünk, szokásokká válnak, amelyek meghatározzák komfortzónánkat. Kialakíthatunk jó, valamint rossz szokásokat is, attól függően, mivel töltjük időnket. Mivel minket csak a pozitív dolgok érdekelnek, ezért csak arról fogunk beszélni, hogyan alakíthatunk ki jó szokásokat, valamint arról, hogyan kerülhetjük el a negatívakat.

Szokások alatt azokat a tetteinket értjük, amelyeket nap mint nap, vagy akár naponta többször is végrehajtunk, legtöbbször a tudatalattink irányításával. Sokszor észre sem vesszük, hogy azt tesszük, annyira természetes számunkra. Reggel, amikor felöltözünk, fogat mosunk – ezeken a dolgokon nem kell gondolkodnunk, természetesnek vesszük őket. Hogy miért? Mert ezt szoktuk meg. Mindenki eltérő szokásokkal bír, és ha két, nagymértékben különböző nézet találkozik, általában meglepődünk. Vegyük példaként, hogy ha egy olyan tanuló, aki, ha haza érkezik az iskolából, rögtön nekilát a leckéjének, és csak utána foglalkozik egyéb dolgokkal, az el sem tudja képzelni egy olyan diák életét, aki ezt fordítva teszi. Pedig ez csak szokás kérdése.

Szokások kialakítása

Ahhoz, hogy eddig nem létező szokásokat alakítsunk ki, el kell hagynunk komfortzónánk és új dolgokba kell vágnunk. Ezeket az új dolgokat rendszeresen kell végeznünk, míg végül szokássá válnak. Egyszerűen hangzik, nemde? Az elején azonban nagy akaratot és kitartást igényel a dolgok rendszeres elvégzése, elvégre pontosan emiatt nem tettük meg eddig sem.

Egy példa: Elhatározzuk, hogy egészségesen fogunk étkezni. Ennek eleget téve első lépésként utána nézünk, mely ételek alkalmasak erre a feladatra. Mi az, amit hanyagolnunk kell és mi az, amiből többet kell fogyasztanunk. Ha ez megvan, kialakítunk egy táplálkozási rendet, hogy egyes ételeket mely időpontban fogjuk fogyasztani. Példaként: Reggeli: 6:00, Tízórai: 10:00, Ebéd: 12:00, Uzsonna: 16:00, Vacsora: 19:00. Ha ez kész, állítsuk be telefonunkat, hogy jelezzen nekünk, ha evésidő van. Pár héten belül szervezetünk megszokja az időpontokat, mi pedig azt, hogy nem eszünk szemétkaját. Egy idő után erre fogunk „normálisként” tekinteni, és nem értjük majd, hogy a többiek, miért étkeznek egészségtelenül és rendszertelenül.

Egy másik példa: Maradva az egészségnél, jelen esetben elhatározzuk, hogy formába hozzuk magunkat, ezért elkezdünk futni és edzeni. Először ugyancsak utána olvasunk, mivel javítani akarunk helyzetünkön, nem pedig rontani. Utána nézünk a kezdő edzésterveknek, majd kiválasztjuk a nekünk legmegfelelőbbet. Miután ez megvan, ugyancsak írjuk le, mely napokon, mely időpontokban szeretnénk végezni. Ha folyamatosan a leírtak alapján járunk el, soha egy edzést sem hagyunk ki, pár héten/hónapon belül olyan erős szokásunkká válik, hogy mulasztása rossz közérzetet okoz majd. Az egyik eset, hogy különböző kifogásokkal próbáljuk megmagyarázni magunknak, miért is hanyagoltuk a mozgást; a másik pedig, hogy korholjuk magunkat, amiért mulasztottunk.

A szokások kialakítása közben vezethetünk egy füzetet, amelyben „pipálgatjuk” elért eredményeinket. Ez hatalmas segítség, egy nagy adag motiváció, hogy ma is odanyomhassam a pipát és büszke lehessek magamra.

Negatív szokások kiiktatása

A rossz szokásokat jobb megelőzni, de mivel szinte elkerülhetetlen kialakulásuk, ezért néha ki is kell a már meglévőket iktatni. Legtöbbször úgy alakulnak ki, hogy mulasztunk. Nem megyünk el edzeni, nem táplálkozunk rendesen, gondoljuk, ez az egy alkalom belefér. Először még nehezen tesszük meg, kellemetlenül érezzük majd magunkat miatta. Aztán megtörténik még egyszer, majd újra és újra, míg végül már semmilyen negatív érzésünk nem lesz, és odavész eddigi munkánk. Ez válik szokásunkká és újra komfortzónán kívülre kerül a helyes életmód. Ahhoz, hogy ezt megakadályozzuk, nem szabad egyetlen alkalmat sem elmulasztanunk, hacsak nincs valami nyomós okunk.

Ha meglévő rossz szokásainkat ki szeretnénk iktatni, először is kérdezzük meg családtagjainkat/barátainkat, szerintük, milyen rossz szokásokkal rendelkezünk. Azzal, hogy ők felhívják rá figyelmünket, könnyebben észrevesszük, miközben ezeket tesszük.

Egy példa: Megkérdezzük egy barátunkat, aki azt mondja, belevágunk mások szavába. Legközelebbi alkalom ugyan még bele fogunk vágni a másik fél közlendőjébe, ellenben mikor ezt megtesszük, már fel fog nekünk is tűnni. „Bocsánat, folytasd!” – és már helyre is tettük a dolgokat. Még pár alkalommal ez megtörténik, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy, ugyan bennünk a szándék, ellenben mégse vágunk közbe, hiszen mielőtt megtennénk, eszünkbe jut, hogy ez egy rossz szokásunk, és sem nekünk, sem másoknak nem tetszik. Egy idő után észre sem vesszük majd, és teljesen elfeledjük rossz szokásunk.