Életünket, mindennapi tetteinket, azt, hogy hol tartunk és kik vagyunk most, döntéseink befolyásolják. Ezeket lehetnek kis és nagy döntések. Kis döntéseket naponta több alkalommal is meghozunk, míg nagy társaikkal csak néhányszor találkozunk életünk során. Kis döntések alatt azokat értjük, mint például elmegyünk-e ma edzeni, vagy elszívjuk-e azt az egy szál cigarettát, esetleg megesszük-e azt a finom kis csokit, amivel szemezgetünk, vagy épp facebookozunk a fontos teendők helyett. A nagyok csoportjába olyanok tartoznak, mint például belekezdjünk-e egy vállalkozásba, egy kapcsolatba, kilépjünk-e belőle és folytathatnánk. Értelemszerűen a kis döntések kis mértékben, vagy szinte semmilyen módon nem befolyásolják életünket, ellenben a nagy döntésekkel, amelyek gyökeres változást hozhatnak életünk különböző szakaszaiban. És mi van, ha ez az állítás nem igaz? Gondolkoztunk-e már azon, hogy a kis, jelentéktelennek tűnő döntéseink ugyanakkora, néha még akár nagyobb mértékben formálnak minket, mint nagy társaik? Gondoljunk csak bele! Egy sor kis döntés mekkora mértékben befolyásolja életünket? Hatalmas, és mégis elhanyagoljuk ezek fontosságát.

Példa: Járunk edzeni, hetente több alkalommal is, de ma valahogy nincs kedvünk, így úgy döntünk, hogy otthon maradunk. Abban a pillanatban ez a döntés nincs ránk nagy hatással, ellenben későbbi életünket nagymértékben befolyásolhatja majd. A hatástöbbszörözés elve kimondja, hogy apró döntések, cselekedetek, következetesen megtéve, az idő múlásával radikális hatással lesznek az életünkre.

Továbbá, amit egyszer megengedünk magunknak (jelen esetben kihagyjuk az edzést), azt később is megfogjuk.  Minél többször tesszük ezt meg, annál könnyebben hagyjuk majd ki edzéseinket, végül pedig azt vesszük észre, hogy gyakrabban maradunk otthon, mint amennyit edzünk. És még nincs vége. Ezt a szokásunkat átvisszük más tevékenységeinkre is, hiszen él egy ilyen törvény, miszerint ahogy teszünk valamit, úgy teszünk mindent. Ezt nagyon fontos észben tartanunk, hiszen könnyen tönkretehetjük minden addigi hasznos munkánk.

Döntéseinket befolyásoló tényezők

Döntéseinket két nagy tényező befolyása alatt állnak:

1. Gondolkodásmódunk
2. Érzelmi állapotunk

Gondolkodásmód alatt az élethez való hozzáállásunkat, világnézetünket, a dolgokról, magunkról és más emberekről alkotott véleményünket értjük.

Érzelmi állapotunk lehet vidám, boldog, örömteli, lelkes, de ugyanígy lehet szomorú, lehangolt, valamint dühös. Ezek az állapotok nagymértékben befolyásolják döntéseinket, hiszen gondoljunk csak bele, hány alkalommal kérdeztünk meg magunktól, hogy „miért mondtam ezt?”, „miért cselekedtem így?” A válasz egyszerű: egy másik érzelmi állapotban voltunk akkor, amikor döntöttünk és egy másikban akkor, amikor ezen morfondíroztunk. Természetesen gondolkodásmódunk is változhatott az óta, de ha egyik napról a másikra nem értjük döntésünk, az nem lehet egyenlő a gondolkodásmódbeli különbséggel.

Jack Canfield képlete szerint:

Végeredmény = Esemény + Reakció

Tehát eredményeinket az határozza meg, hogy adott eseményekre miképp reagálunk és nem pedig maguk az események. Egy kudarc kedvünket szegheti, feladhatjuk addigi munkánkat, vagy tanulhatunk belőle, tapasztalatot gyűjthetünk és kereshetjük benne a lehetőségeket. Mi döntjük el, hogyan folytatjuk.

Példa: Épp a buszunkra várunk munkába menet, de az már 10 perce késik. Kétféleképpen cselekedhetünk: feldühödünk, esetleg sajnáltatjuk magunkat, hogy miért történik ez velünk, elszomorodunk, ami rányomja a bélyegét az egész napunkra. Egy másik lehetőség, ha mérlegelünk: „Tudok bármit is tenni, hogy időben érkezzen a busz?” esetleg „Be tudom folyásolni a busz érkezését?” vagy „Tehetek bármit is, hogy a helyzet változzon?” A válasz egyértelműen nem. Nem tudok tenni semmit, nem tudom befolyásolni, nem tudok változtatni a helyzetemen, ha csak, nem fogok egy taxit, vagy nem ülök autóba, és jutok el úgy. Ha meg tudom oldani a helyzetet, akkor nem aggódni kell, hanem megoldani. Ha nincs megoldás, akkor ugyancsak felesleges aggódni, hiszen nem tehetünk semmit, felesleges idegeskedni, a helyzetünk nem lesz jobb.

Tehát mindennek a kulcsa az eseményekre adott reakcióink. Támogató, vagy hátráltató döntéseket hozunk? Ez fogja befolyásolni a végeredményt.

Három döntés, amelyet folyamatosan meghozunk

1. Fókusz
2. Jelentés
3. Cselekedet

Az első, hogy mire fókuszálunk, összpontosítunk. Fókuszálhatunk a jó dolgokra, a fejlődésünkre, az erősségeinkre, de a hiányosságainkra vagy a hibáinkra is.

A második, hogy ezek jelentését meghatározzuk. A hibáink számunkra lehetőséget jelentenek, amiket fejleszthetünk, javíthatunk, tanulhatunk, vagy kudarcot. Elfogadjuk hiányosságaink, hiszen emberként rendelkezünk velük, esetleg megpróbáljuk rejtegetni, és szerepeket játszani?

A harmadik, hogy ezek után hogyan cselekedsz. Tanulsz, fejlődsz, vagy érzelmeidet tompító tevékenységekbe kezdesz, pl. cigi, drogok, alkohol.

Egy nagyon leegyszerűsített és elcsépelt - viszont hatalmas mértékben igaz - gondolat szerint:

„A pesszimista minden lehetőségben a nehézséget látja, az optimista pedig minden nehézségben a lehetőséget.”

Tehát, ha tudatosan szeretnénk formálni döntéseink, érjünk el minél jobb érzelmi állapotot, valamint formáljuk gondolkodásmódunkat.