Most, hogy itt az új év, mindenki tesz magának egy halom ígéretet, hogy életének mely területein szeretne változtatni. Telnek a napok, hetek, hónapok, majd eltelik az év, és látják, hogy a céljaik nagy része, esetleg egésze nem teljesült. „Na de majd jövőre, új év, új én!” Természetesen a következő évben is ugyanez a helyzet.
A probléma okozója a motivációhiány, valamint az emberek gyengesége. Az elején még csinálják - nézzük csak meg a fitnesztermeket januárban, majd augusztusban – később azonban energiájukat a kifogások kitalálására pazarolják, mint sem, hogy erőt vegyenek magukon és igenis tegyenek a cél érdekében. „Nincs időm” – szól a leggyakoribb érv, hogy miért nem tesznek semmit. A Való Világra és társaikra természetesen jut szabadidőnkből. Melyik visz minket előre? El kellene döntenünk, hogy számunkra saját boldogságunk és egészségünk a fontosabb, vagy az, hogy a TV előtt punnyadhassunk agyunkat kikapcsolva. Legtöbben az előbbire szavaznak és próbálnak az életükön változtatni, azonban az akarathiány miatt feladják és pár hét után visszatérnek eredeti kerékvágásukba.
Ez a komfortzóna. Nehéz belőle kilépni, azonban minden egyes alkalommal, amikor egy tevékenységünkkel elhagyjuk, tágítjuk azt, így legközelebb már könnyebb lesz megtenni ugyanazt.
Egy példa: Félünk ismerkedni. Mit teszünk? Erőt veszünk magunkon, és leszólítunk egy számunkra idegen személyt. Nagyon nehéz lesz elsőre, ellenben minél többször tesszük meg ezt, annál könnyebb lesz a következő alkalommal. Ez átvetíthető az élet minden egyes területére és nem csak szociális képességeink tudjuk vele fejleszteni.
Az előbb már említettem az akarat- és motivációhiányt. Ez legtöbbször azért lép fel, mert nem látjuk magunk előtt a célt, nem hiszünk magunkban, nem hisszük el, hogy képesek vagyunk rá. Amikor meghatározzuk céljainkat, megállíthatatlan érezzük magunkat, „most megmutatom” és társaik, azonban pár hét elteltével füstbe megy a terv… Vagyis menne, ha volna, de igazából nincs is tervünk. Hiba! Ha célokat tűzünk ki, azokhoz megfelelő terveket is kell készítenünk. Hogyan érhetem el a céljaimat? Mely szokásaimon kell változtatnom, hogy elérhessem őket? Ha tervet készítünk meg kell néznünk, hol állunk most és, hogy milyen úton juthatunk el a célunkhoz. Ezen az úton pontokat kell kijelölnünk, amelyekkel több részre osztjuk az ösvényt, így nem a végcélra kell koncentrálnunk, hanem a következő teljesítendő pontra. Ezek elérése újabb és újabb motivációval szolgál, hiszen kisebb célokat érünk el, és tökéletesen haladunk a végcél felé.
Egy példa: Elhatározzuk, hogy megszabadulunk tíz kilótól. Először is határozzuk meg, hogy mennyi időt adunk magunknak. Jelen esetben ez legyen négy hónap. A helyzet most úgy áll, hogy négy hónapunk van a végcélig. Bontsuk részekre és tűzzünk ki célokat a határidőn belülre, olyan módon, ahogy szeretnénk, hogy haladjon a folyamat. Ez esetben könnyű, hiszen havi 2,5 kilótól kell megszabadulnunk. Tűzzük ki tehát célul, hogy a következő hónapban a mérleg 2,5 kilóval kevesebbet fog mutatni. Sikerült? Elértük? Esetleg több kiló is lement? Csodálatos! Hihetetlen motiváltnak érezzük most magunkat. Irány a következő pont és így tovább.
Fontos, hogy ezeket rögzítsük! A céljainkról, a hozzájuk tartozó terveinkről, valamint a haladás mértékéről is készítsünk jegyzeteket. Ez meghatározó szereppel bír. Egy fejben kitalált cél, olyan, mintha meg sem született volna. Ellenben leírásuk nagyban befolyásolja viselkedésünk. Helyezzünk mellé egy ábrát a célunkról.
Egy példa: Tegyünk oda egy képet egy olyan testről, amelyet magunknak is szeretnénk. Természetesen ésszerű keretek közt, hiszen ha odarakunk egy fényképet egy testépítőről, miközben mi csak tíz kilótól szeretnénk megszabadulni, annak nincs sok értelme. Olyan ábrát tegyünk oda, ami tervünkkel párhuzamos, akár több különböző állapotot is feltüntethetünk.
Ezek tudatában tegyük félre a kifogásokat és foglalkozzunk egy kicsit magunkkal; teljesítsük azokat az újévi fogadalmakat, elvégre nem ok nélkül születnek.
