Az énkép a magunkról alkotott véleményünk, külső valamint belső tulajdonságaink saját szemszögünkből való meghatározása. Ugyan mindannyian rendelkezünk énképpel, ettől függetlenül a legtöbben rosszul mérjük fel önmagunk képességeit, korlátait valamint hiányosságait. Ez általában a „lehúzó” irányba dől, azaz kevesebbre tartjuk magunkat, mint valójában vagyunk. Úgy érezzük, nem vagyunk elég vonzóak/elég okosak/elég tehetségesek, úgy érezzük, nem vagyunk képesek olyan dolgokra, amelyekre mások. Kevesebbnek érezzük magunkat más embereknél. Kevés önbizalommal és rossz önbecsüléssel rendelkezünk. Ezek a személyek általában introvertáltak a gyenge önbecsülésük és a rossz énképük miatt.  Az ilyen problémák egészen gyermekkorig vezethetőek vissza, ugyanis ekkor alakul ki - legfőképp szüleink valamint kis részben barátaink által - énképünk. A sokat szidott, esetleg bántalmazott, rossznak titulált gyermek, olyan énképet állít magáról, miszerint ő egy valóban rossz személy, aki gondot okoz másoknak. Emiatt kíváncsisága lankad, kevesebb kérdéssel fordul másokhoz, hiszen fél az elutasítástól, amelyet folyamatosan kap szüleitől. Magába fordul, nem barátkozik másokkal, így szociális képességei nem alakulnak ki oly módon, mint társainál.

Ha mi is hasonló cipőben járunk önbecsülés terén, nem kell megijednünk, még nincs veszve semmi. Természetesen gyermekkori beidegződéseinken nehéz változtatni, de koránt sem lehetetlen. Különféle gyakorlatokkal nagymértékben növelhetjük önbizalmunk, helyreállíthatjuk önbecsülésünk és énképünk. Hogy miért olyan fontos ez?

Önbecsülésünk befolyása és annak befolyásolása

Az előző cikkekben már szó volt arról, hogy a siker egyik alapköve az önmagunkba vetett hit. Ahhoz, hogy sikeresek lehessünk és elérjük céljainkat, fontos, hogy higgyünk magunkban, abban, hogy igenis mi is képesek vagyunk nagy dolgokat véghezvinni, legyen szó az élet bármely területéről. Mindannyian különbözőek vagyunk, de egy dologban azonban mégis hasonlítunk: ugyanolyan hatalmas tettekre vagyunk képesek kortól, nemtől függetlenül, ha megvan bennünk a kellő hit önmagunk iránt. Fogadjuk el magunkat, szeressük magunkat, higgyünk képességeinkben és akkor bármit, amit az elménk célul tűz ki, megvalósíthatunk. A hit az alapja mindennek. Ha nem hisszük el, hogy képesek vagyunk terveink megvalósítására, akkor ennek megfelelően fogunk cselekedni, és tetteink nem visznek majd közelebb kitűzött céljainkhoz. Egyhelyben való toporzékolás veszi majd kezdetét, aztán csalódottan vesszük tudomásul, hogy nem vagyunk rá képesek, utána pedig úgy gondoljuk, hogy csak szerencsével lehet célba érni. Ez teljes mértékben téves állítás, ugyanis mi magunk vagyunk saját történetünk írói, és nem a szerencsés/szerencsétlen események következményeiként tartunk most ott, ahol. A szerencse csak annyiból áll, hogy a felkészültség találkozik a lehetőséggel. A felkészültség, azaz mi, akik megfelelő önbecsüléssel, hittel, akarattal, na meg persze célokkal rendelkezünk, találkozunk a lehetőséggel, ami nem más, mint gondolkodásmódunk és tetteink által létrehozott esemény. Egy olyan történés ez, melyet mi magunk hozunk létre, mi magunk vonzzunk be életünkbe. Ezt a folyamatot a sikeres emberek mind ismerik és alkalmazzák céljaik megvalósítása érdekében.

Természetesen ez a folyamat nem jöhet létre kellő hit nélkül, ami pedig nem létezhet megfelelő önbecsülés és helyes énkép nélkül. Ha rossz az önbecsülésünk, énképünk pedig egyenesen siralmas, itt az ideje, hogy változtassunk. Íme, néhány tipp és gyakorlat, amely növelheti önbizalmunk és a helyes útra tereli önbecsülésünk:

Első lépésként írjuk le pozitívnak vélt tulajdonságainkat. Legalább ötöt, több lehet, kevesebb nem. Ha ez kész, második lépésként álljunk tükör elé, és őszintén, hangosan ismételjük el a papírra vetett tulajdonságainkat. Hajtsuk végre ezt a folyamatot úgy, hogy a felsorolás elejére a „Szeretem magam, hiszen” gondolatot illesztjük.

Példa: „Szeretem magam, hiszen én egy vidám, vicces, segítőkész férfi/nő vagyok, emellett okos és céltudatos.”

Harmadik lépésként készítsünk egy olyan papírlapot, amelyre azokat a tulajdonságokat írjuk rá, amelyeket birtokolni szeretnénk. Fontos, hogy ezeket is úgy írjuk le, mintha a mi, saját tulajdonságainkról lenne szó, amelyekkel most is rendelkezünk, így tudjuk befolyásolni elménk, ami elhiszi nekünk, ha elég szorgosan, őszintén ismételgetjük.

Példa: „Én egy magabiztos és határozott férfi/nő vagyok. A halogatást és félelmet távolról elkerülöm, ez sikerem kulcsa. Nem foglalkozok mások véleményével, hiszen nem az általuk alkotott kép juttat el célomig.

Egy másik megközelítés a felszólítás, amikor is utasítjuk önmagunkat, hogyan viselkedjünk, mit tegyünk és mit ne tegyünk.

Példa: „Légy magabiztos és határozott! Kerüld a halogatást! Ne foglalkozz mások véleményével, az önmagadról alkotott képed fontosabb!

Bármelyiket is alkalmazzuk, ha hatását szeretnénk érezni, fontos, hogy mindennap elmondjuk ezeket a megerősítéseket. Egy idő elteltével, mikor már monotonnak tűnik, változtassunk a szövegen, a megfogalmazáson, hogy újra őszintén, teljesen átszellemülve tudjuk magunkat dicsérni.

Negyedik lépés: Mindennap teszünk olyat, ami miatt büszkék vagyunk magunkra. Vezessük ezeket egy kis füzetben/telefonunkban. A nap végén írjuk bele aznapi tetteinket, és tükör elé állva dicsérjük meg magunkat, veregessük meg vállunk, ugyancsak őszintén, áhítattal. Adjuk meg magunknak a tiszteletet!

Példa: „2015.01.08. – Ma átadtam a helyem a buszon egy idős hölgynek.”

            „2015.01.09. – Ma voltam edzeni a teremben.”

Dicsérjük meg magunkat minden pozitív tettünk után. Akár a testi, akár a lelki fejlődésünk segítette. Ha nem tudunk mit a füzetbe írni, nos, akkor ideje volna elgondolkozni, hogy tettek nélkül, hogyan szeretnénk az életben bármit is elérni.