Mindannyian egyéni gondolatokkal és gondolkozásmóddal rendelkezünk, amelyek befolyásolják mindennapi tevékenységeinket, tetteinket, valamint miattuk válunk azzá a személlyé, akik most is vagyunk. Hatalmas erővel bírnak, hiszen ezek határozzák meg, hogy mit teszünk ma, holnap és az elkövetkező években, ezek állnak a hátterében annak, ha sikeresek és boldogok vagyunk, vagy épp az ellenkező irányba haladunk. Ezzel legtöbben tisztában vagyunk, ennek ellenére mégsem teszünk rendet odabent és engedünk a negatív külső hatásoknak, hogy átvegyék az irányítást életünk felett.
Azzá válunk, amivé elménk szeretné
Ahogy azt fentebb említettem, életünk legmeghatározóbb eleme, legnagyobb befolyással bíró tényezője az elménk. Ha csak arra gondolunk, hogy ha meg szeretnénk inni egy pohár vizet, az egész folyamat irányítója az agy, azon belül pedig a gondolataink. Most ássunk kicsit mélyebbre, hogy az iváson kívül mire jó még az emberi elme. „Azzá válunk, amivé elménk szeretné” – áll az alcímben… Vajon miért? Kezdjük az elején. Ha gazdagok szeretnénk lenni, min jár az agyunk? Természetesen a gazdagságon. Elképzeljük magunkat gazdagon; azt, mihez kezdenénk, ha sikeres életet élnénk egy nagy házban, drága autókkal, ékszerekkel, ruhákkal körülvéve. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok öveznek minket folyton-folyvást, néha már egészen valóságosnak tűnnek. Meg is érkeztünk. Elménk nem tesz különbséget az általunk vizualizált, valamint megélt események közt. Mit jelent ez? Ha elég erősen képzeljük magunkat abba a szituációba, amelybe jelenleg lenni szeretnénk, az elménk arra törekszik, hogy azt a helyzetet megteremtse tetteink által. Azzá válunk, amire legtöbbször gondolunk. A pozitív gondolatok az életünket a pozitív, míg a negatívak értelemszerűen a másik irányba terelik. Ezért van az, hogy a sikertelen ember legfőbb szokásai a panaszkodás, más emberek kritizálása, az irigykedés és még folytathatnánk. Az itt felsorolt szokások közül melyik célravezető? Melyik elkerülhetetlen a siker érdekében? Egyik sem. Ezek a személyek azért tartanak ott ahol. Felesleges siránkoznunk az élet nehézségeiről, hiszen egy sikeres ember nem tudja, miről beszélünk (nem is érdekli); egy sikertelen, negatív gondolkodásmódú, ugyancsak gondokkal küzdő személyt, pedig a legkevésbé sem érdekli más, csak a saját problémája. Tehát hova jutottunk? Senkit sem érdekelnek mások nehézségei, és ahelyett, hogy próbálnánk fűnek-fának elmesélni, hogy nekünk milyen nehéz, többre mennénk, ha energiánkat a problémák megoldására, kiküszöbölésére fordítanánk. Ha ez kész, álljunk le a másokat való kritizálással. Jobb lesz nekünk, ha kibeszéljük más emberek hiányosságait? Nem. Na és annak, akinek a negatívumait vitatjuk? Nem. Változik egyáltalán valami? Nem. Az alatt az idő alatt, míg másokat ócsárolunk, foglalkozhatnánk saját céljainkkal, elvégre azok nem fogják saját magukat elérni.
Mit csinálnak ezalatt a sikeres emberek? Nos, ők magukkal foglalkoznak, a saját terveik alapján alakítják életüket. Meghatározzák, életük elkövetkező szakaszát milyen módon szeretnék leélni, papírra vetik és mélyen az elméjükbe vésik, hogy minden egyes nap minden egyes percében eszerint cselekedjenek. Tudják, hogy azzá válnak, amivé szeretnének, ha meg van bennük a kellő hit saját maguk iránt. Nagyon fontos, hogy elhiggyük, hogy valóban azok lehetünk, amik csak szeretnénk. Ha orvosok szeretnénk lenni, és valóban hiszünk és bízunk magunkban, akkor elménk cselekedeteinket ebbe az irányba fogja terelni; ha élsportolók, akkor úgy fogunk viselkedni; ha sikeres vállalkozók, akkor annak megfelelő úton haladunk majd; ha viszont úgy gondoljuk, hogy az életben soha semmire nem fogjuk vinni, akkor pontosan az is fog történni.
Ezt a „titkot” - amit mi most nevezzünk egy folyamatnak - már évtizedekkel, sőt évszázadokkal ezelőtt megfigyelték, kutatták és a „vonzás törvényének” nevezték el. A vonzás törvénye, hiszen gondolatainkkal bevonzzuk azokat a történéseket, amelyeket szeretnénk, vagy épp nem szeretnénk. Egész végig itt volt az orrunk előtt, mégsem vettük észre. Gondoljunk csak bele, a sok elcsépelt közhely, amit a legtöbb mélyenszántó idézetben olvashatunk, hogy gondolkodjunk pozitívan, gondoljunk arra, amivé válni szeretnénk, mert a körülöttünk zajló eseményekért az elménk a felelős, mind igaz. Na, meg persze az is igaz, hogy a különféle közösségi oldalon ilyen és ehhez hasonló képeket posztoló tinik azt sem tudják, hogy miről beszélnek, csak egyszerűen menőnek hiszik, hogy életbölcsességekkel rakják teli üzenőfalunk. Ők a kedvenceim. Gőzük sincs arról, hogy ezek mit is jelentek, így természetesen nem is cselekednek eszerint…
Miután feldolgoztuk a fent olvasottakat, fontos tisztázni, hogy nem elég elképzelni, elhinni és folyamatosan a saját magunknak szánt életkörülményeken gondolkodni. Ez csak egy alap, amire építkezhetünk. A gondolatokat tetteknek kell követniük. Bármennyire erősen is gondolunk arra TV nézés közben, hogy beguruljon a garázsunkba egy Lamborghini, nem fog, ha csak mi nem teszünk érte. A TV előtt való fetrengés pedig nem számít annak. Bár az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy, ha a nappaliban ülve várjuk a csodát, akkor vagy nagyon buták vagyunk, vagy, és igazából ez szokott történni, nem hittük el, hogy valóban elérhetjük célunkat, nem hiszünk magunkban, ami pedig önbecsülés problémákhoz vezethető vissza.
Henry Ford, a Ford autógyár alapítója egy mondattal jellemezte ezt a folyamatot:
„Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.”
